Epicentrum, hipocentrum és fészekmélység
A földrengés a Föld felszínének hirtelen rázkódása, amely a Föld szilárd burkát alkotó kőzetekben felhalmozódott feszültség által okozott törés illetve hirtelen elmozdulás következménye.
A felszín mozgásának erőssége tág határok között változhat, az emberek által nem érezhető, csak műszeresen regisztrálható enyhe rezgéstől egészen a teljes városokat elpusztító, esetleg a vidék domborzatát is megváltoztató nagy erejű rázkódásig.
Azt a Föld mélyében levő pontot, ahol a kőzet törése vagy a kőzettestek egymáshoz képesti elmozdulása megindul, hipocentrumnak, magyarul fészeknek nevezik. A földrengés fészke fölött a Föld felszínén elhelyezkedő pont az epicentrum. A hipocentrum és epicentrum távolsága a földrengés fészekmélysége. A földrengések fészekmélysége néhány km-től 600-700 km-ig terjedhet, de a rengések döntő többsége legfeljebb 30 km mélységű.
A kőzettestek egymáshoz viszonyított elmozdulása a már meglévõ, vagy újonnan keletkezõ törési sík mentén zajlik. Nagyobb rengéseknél a törési sík menti elmozdulás a felszínen is megjelenhet.
A földrengéskor felszabaduló energia rugalmas hullámokat, földrengéshullámokat kelt, amely hullámok különbözõ útvonalakon haladva elérik a Föld felszínét. E hullámok alkalmas műszerrel, a szeizmográffal, nagy távolságban is regisztrálhatók.